Etika,  Történelem

Társadalmi sokszínűség és esélyegyenlőség

Ebben a bejegyzésben lesznek ismétlések, de arra kérnék Mindenkit, hogy figyelmesen olvassátok, és nézzétek át az ábrákat is!

Az ÉN kialakulása és a család fogalma

Az én meghatározása egyrészt önmeghatározás másrészt csoportokhoz képest kialakított identitások egyvelege.

Identitás egymást metsző dimenziói
Identitás egymást metsző dimenziói

Mi határozhatja meg az egyént?

  • életkor
  • nem
  • etnikai/nemzeti hovatartozás
  • nyelv
  • kultúra
  • hit
  • világnézet
  • szexuális irányultság

Az ÉN több identitással is rendelkezhet élete során, ezek az identitások, akárcsak a szerepkörök néha kiegészíthetik egymást, de konfliktusba is keveredhetnek egymással (például, ha valaki a nyugati világnézetet vallja, de mellette eleget kell tennie a muszlim kultúra tradicionális hagyományainak).

Az egyén és a közösség kapcsolata az identitás kialakulásában azért is fontos, mivel születésünk első percétől kezdve ki vagyunk téve a szociális közegnek. Család. Óvoda. Iskola. Munkahely. Templom. Barátok. Rokonok. Rengeteg szociális körrel rendelkezünk életünk során, amelyek folyamatosan alakítják egyéni identitásunkat.

Csoporthoz tartozhat az, aki kifejezi, hogy az adott csoport tagja, és ezt a közösség elfogadja vagy más esetben, ha az adott csoport befogadja az illetőt, és tagjának tekinti.

A nyugati társadalmak (mint Magyarország is) az egyént helyezik előtérbe a közösséggel szemben, ellentétben néhány modern diktatúrában, ahol a közösséget tekintik természetes egységnek.

A család az első szociális közeg, amelyben szorosan befogadást nyerünk, és mi is elfogadunk. Általános megfogalmazással a család a közvetlen rokoni kapcsolatban álló emberek csoportja, illetve olyan felnőttek közössége, akik a gyerekgondozás felelősségét is vállalják. (Például nevelőszülőknél nevelkedett gyerekek esetében.)

Az a család, amelybe az ember beleszületik a származási család, míg az a család, amelyet az ember maga „alkot”, és ahol a következő nemzedék nevelkedik fel a nemző család.

Megkülönböztetünk különböző családtípusokat a bennük szerepet betöltő családtagok száma alapján:

  • nukleáris család / magcsalád (szülők és a gyerekek alkotják)
  • kiterjesztett család (nagyszülők, szülők, felnőtt testvérek, gyerekek)

Az egy helyen lévő emberek közösségére a háztartás kifejezést használjuk. (Például, amikor elmegyünk kikérni egy kérvényt az egy házban élők névsoráról, akkor az adott háztartásban bejelentett tagokról fogunk kapni egy listát.)

Különbözőségek

Férfi és nő

Családot eleinte a házasság köteléke egyesítette, amely egy férfi és egy nő között jött létre. Ma már ettől szabadabb mozgástér van ezen fogalmon belül, hiszen vannak olyan párok, akik nem házasodnak, csupán élettársi kapcsolatban állnak egymással, vagy vannak már csonka családok is, ahol bizonyos okok miatt egy szülőssé válik a család.

A családok összetételének alakulása (1990–2005)
A családok összetételének alakulása (1990–2005)

A férfiak és nők szerepe az emberiség történelme óta meg van különböztetve, abból a szempontból, hogy milyen tevékenységi köröket tölthetnek be. A jogi egyenlőség ellenére számos szempontból érheti a nőket hátrányos megkülönböztetés. (Magyarországon végleges politikai jogokat például 1945-től kaptak, annak ellenére, hogy már 1777-ben a Ratio Educationis kimondta a női művelődés lehetőségét /általános tankötelezettség/.)

A munkaerőpiacon a nők több szempontból is hátrányból indulnak: alacsonyabb a foglalkoztatásuk, vezető pozícióba ritkán kerülnek, az átlagfizetésük kevesebb. Ennek egyrészt a berögződött patriarchális szokások az okai, – (Érdekes kérdés lehet, vajon a matriarchális társadalmakban a férfiak is csorbított lehetőségekkel rendelkeznek-e?) -, másrészt, a nők nevelik legtöbbször a gyerekeket – lévén a gyermekszülés rajtuk múlik – és emiatt akár 4-6 évet is kimaradhatnak a munkaerőpiaci versengésből és karrierépítésből.

Fogyatékkal élők

Fogyatékkal élők fogyatékosság típusa szerint 2011
Fogyatékkal élők fogyatékosság típusa szerint, 2011

Ha csak Magyarország adataira pillantunk rá, hazánkban közel félmillió ember él valamilyen fogyatékossággal. Ez lehet akár érzékszervi probléma, mint a látás vagy hallás, mozgáskorlátozottság, értelmi vagy más egyéb fogyatékosság.

A jóléti államokban, (ahogy Magyarországon is) a közösség is kiveszi a részét abban, hogy ezek az emberek be tudjanak integrálódni a társadalomba. Egyértelmű hátrányaik miatt ők egyfajta börtönhelyzetben vannak, hiszem folyamatos korlátok közé vannak szorítva.

Milyen módszerekkel tudunk javítani az életminőségükön?

  • sajátos iskolák létrehozása
    • alacsony iskolázottság miatt például a munkaerőpiacon is hátránnyal indulnak
  • hátrányaik ellenére elfogadásra törekedhetünk
    • már az iskolákban is nehezen illeszkednek be, mert még mindig sok előítélettel kell szembenézniük
  • igényekre szabott tömegközlekedés
    • sokaknak nincs pénze speciális járműre, és így csak a tömegközlekedésre kényszerülhetnek
  • pedagógusok továbbképzése
    • az iskolákban való korai integrálás (integrált oktatás: amikor a fogyatékkal élő gyerek fogyatékkal nem élő gyerekek között tanul) növelheti az esélyeket számos területen (szocializálódás, iskolázottság, munkaerőpiaci elhelyezkedés), ehhez viszont szakképzett oktatókra van szükség, hogy az ő igényeiknek is megfelelő legyen az oktatás.
  • eszközök, amelyek segítik őket
    • Például látássérültnek beszédfelismerő program a számítógépen.
    • Például zebráknál „hangos bemondó”

A megkülönböztetés nem csak ezeken a területeken van jelen, és sok más megjegyzést is be lehetne szúrni ezek alá. A következő heti bejegyzésben tovább boncolgatjuk még egy kicsit ezt a témakört.

Levezetésként egy érdekes történet, amelyet mindenképp érdemes megnézni. (Az érettségire való felkészülés miatt ez abszolút fakultatív! A film nyelve japán, magyar felirattal.) Magyar leírást a filmről itt találtok.