Etika,  Történelem

Szegénység és diszkrimináció

Szegénység

A szegénység fogalma nem egyértelműen meghatározott. Mást jelent annak ez a fogalom, aki nem tudja megvenni a legújabb telefont, mert nincs rá minden évben/kétévente kerete rá, és megint mást egy olyan személynek/csoportnak, aki(k) olyan életkörülmények között él(nek), ahol nincs például folyamatos áramellátás. Ezért is találhatunk különböző megfogalmazásokat nemzetközi és magyar szervezeteknél, mivel más-más mutatók alapján határozzák meg, kik a szegények.

A Világbank például a napi 1,25 dollárnál kevesebb pénzből élőket tekinti abszolút szegénynek. Magyarországon is jövedelmi küszöbhöz mérték a szegénységet régen – létminimum, melyet a háztartás tagjaira vonatkoztattak mára viszont három szegmenst különböztetnek meg:

  • jövedelmi szegény – akinek a jövedelme nem éri el a mediánjövedelem 60%-át
    (Mediánjövedelem: az összes keresőt sorba rendezve nézve a középen állók jövedelmét jelenti)
  • alacsony munkaintenzitású – előző évben lehetséges munkaidejének legfeljebb az ötödét töltötte munkával (Idénre vetítve: 2021-ben 254 munkanap van, így aki ebben az évben maximum 50 napot tud teljes állásban dolgozni, az jövőre alacsony munkaintenzitású lesz.)
  • anyagilag súlyosan deprivált – vagyis hátrányos helyzetű, azokat a személyeket sorolják ide, akik kénytelenek lemondani a 9 fontos fogyasztási tétel közül legalább 4-ről
9 fontos fogyasztási tétel

A szegénység azért is súlyos probléma, mivel egy ördögi körbe kényszeríti a benne élőket, amíg esélyt nem kapnak a kijutásra. A szegények gyakran kevésbé iskolázottak, mivel nincsenek meg az iskolázáshoz a kellő anyagi feltételek. Az egészséges életmód sem összeegyeztethető a szegényeknél, főleg a fejlett társadalmakban, ennél fogva rossz egészségügyi állapotba juthatnak, amely szintén csökkenti a munkerőpiacon való elhelyezkedés esélyét, akárcsak az alacsony műveltség. Ezek a problémák akar generációról generációra szállhatnak, amennyiben nincs valamilyen jótékony szervezet, vagy akár állami beavatkozás, hogy ezen a helyzeten javítsanak.

Az alacsony iskolai végzettség és a munkaerőpiaci elhelyezkedés lehtőségeinek alacsony száma fokozza a szegénységet

Segítség a kijutáshoz

A civil szervezetek önkéntes alapon szerveződő csoportok, akik a közjót helyezik programjuk előterébe. Mivel nem üzleti megfontolásból jönnek létre, nonprofit szervezeteknek is szokás nevezni őket. Tevékenységi körükbe tartozhatnak többek között a jótékonyság, oktatás és kultúra, egészségügy, lakóhelyek fejlesztése, jogvédelem és természetvédelem. A nonprofit szervezetek az anyagi költségeikre való fedezetet egyes országokban közvetett támogatás formájában tudják megszerezni az államtól. Magyarországon az adófizetők maguk dönthetnek adójuk 1%-ával, hogy melyik alapítvány munkáját segítik.

Szintén segít csökkenteni az elszegényesedés ellen való küzdelmet az állami esélyteremtés. Ezt az úgynevezett jóléti kiadások finanszírozzák hazánkban, a következőkre:

  • nyugdíj
  • táppénz
  • szociális intézmények (pl.: gyerekotthon, idősotthon)
  • segélyek
    • valódi segély
    • korkedvezmény vagy szolgálati nyugdíj

Ezeknek a szociális juttatásoknak egy része jövedelemtől független: családi pótlék, gyes (szülés utáni három évben); mások viszont a jövedelemmel arányosak: nyugdíj, álláskeresési járadék, gyed (gyermekgondozási díj). Más támogatás is elérhető, melyek nem csak anyagiakban térülnek meg: közfoglalkoztatás, egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás.

Diszkrimináció és szegregáció

A diszkrimináció – legyen az pozitív vagy negatív – bizonyos helyzetekben „racionális” döntés eredménye. Van, hogy ez akaratlanul kialakul bennünk, mert olyan környezetben élünk, van, ahol viszont ránk „kényszerítik”.

Ha a szegénységgel együtt járó jelenségeket (alacsony iskolázottság, bőrszín, kultúra, stb…) egy adott etnikai vagy nemzeti csoport tulajdonságainak tekintjük diszkriminálunk, amely miatt akár hátrányos megkülönböztetés megkezdődhet.

Miért baj ez számunkra?

Olyan sémákat kezdünk el alkalmazni, amelyek egy idő után olyanok lesznek, mint a kényelmes kanapénk a nappaliban: egy hosszú nap után nagyon jó beleülni, elsüllyedni, és csak pihenni benne.

Vegyünk egy konkrét példát: munkaadók vagyunk, akinek szakképzett munkaerőre van szüksége. Végig kell venni, milyen az elképzelt jelölt: mi a fontosabb a szakképzettség vagy valami más? Mi a helyzet a korral? A bőrszínnel? (Nem ennek kellene lennie a legfontosabbnak!) Tanult legyen, vagy inkább gyakorlott? (A kettő néha nem fedi egymást!) Mire a sok kérdést felteszi magának, rájön, akkor megy biztosra, ha egy kedves fehér bőrű személyt vesz fel a munkára, lehetőleg szorgalmasat, kellő tapasztalattal, csendeset, aki sokat mosolyog, és jó legyen a tűrő képessége.

Miért nem feketét? Vagy pályakezdőt? Miért ne lehetne cigány, roma, szerb, ukrán esetleg zsidó? Vagy bevándorló?

Évtizedek és századok megszokásai munkálják ezeket a döntéseket, melyeket olyan sémák alkottak meg, melyek mára negatív diszkriminációba futottak. Olyannyira hozzájuk szoktunk, hogy sok esetben akár önbeteljesítő jóslatként is kihat a megítélt személyre/csoportra. Ezt a jelenséget nevezik Pygmalion-effektusnak, amikor előítéleteink már az előtt eldöntik valaki(k)nek a sorsát, mielőtt jobban megismernénk őket.

A hátrányos megkülönböztetésnek számos más rossz hatása van, köztük elsődlegesen is kiemelendő a szegregáció (elkülönítés). Mára ezek leginkább úgy nyilvánulnak meg, hogy egy-egy városban külön terület jut azon csoportoknak, amelyeket elítélnek, amelyeket aztán a negatív gettó szóval illetnek.

Ha egy teljes embercsoporttal szemben fogalmazzuk meg hamis, vagy akár igaznak vélt előítéleteinket, az ebből fakadó gyűlölködő viselkedést hívjuk rasszizmusnak.

Tudunk-e küzdeni ellene?

Az előítéletek ellen nehéz küzdeni, ha nem a megfelelő csoportban érezzük magunkat otthon. Gyermek- és kamaszkorban a kortársak vannak ránk leginkább hatással, és azokat az elveket, gondolatokat szeretjük magunkénak tudni, akivel/akikkel együtt szeretünk lenni. Tehát valamilyen szinten felelősek vagyunk mindannyian azért, a jövő generációkban csökkenjen a negatív diszkrimináció és a rasszizmus.

Feketék elkülönítésére emlékeztető pad Fokvárosban a bíróság épülete előtt

A modern jog tiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Manapság már csak ritkán találkozhatunk „Csak fehérek” „Csak feketék” feliratokkal a szabadtéri padokon…

Ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy teljesen sikeres lenne ellene a küzdelem. Az államok általában kedvező szabályok megállapításával (pozitív diszkrimináció) segítik ezt a szakadékot csökkenteni. Ilyen például a kvóták rendszere, amely meghatározza, hogy iskolákba, munkahelyekre milyen arányban kell hátrányos helyzetben lévő rétegeket felvenni. (női munkavállalók, etnikai kisebbség, stb…)

Ez a módszer nem kritika nélküli, egyesek szerint ez még inkább növeli ezeknek a csoportoknak a kisebbségérzetét, illetve a többség általi negatív megítélést.

Filmajánló

Életrevalók – 2011

A kezdő – 2015

Marshall – Állj ki az igazságért! – 2017

Saját szavak – 2017

A segítség – 2011

A számolás joga – 2016