Etika

Mit kell akarnom? Az erkölcsi döntés

Az akarat egy komplex képesség, mondhatjuk, emberi sajátosság. Állatokra inkább a csökönyös szót használjuk, náluk az akarat megkérdőjelezhető fogalom, mivel az akarat valami hosszabb távú döntésre irányul. Például, ha lehetőségeink közül kell választanunk, azt fogjuk, amelyet leginkább szeretnénk, vagyis amellyel akarjuk, hogy az életünk olyan iránya sodródjon, amely a legkedvezőbb, és nem rövid távon. A csökönyösség az emberi életút során nem vezet sehová, míg az akarat cukrásszá, informatikussá, cégvezetővé tehet bennünket.

Az akarat erősen összefügg az egyén önuralmával, mivel, ha az egyén uralkodik az érzelmein, indulatain, gesztusai felett, olyan célokat érhet el, melyeket az önuralom nélkül elszalaszthatna.

Az akarat mellett szintén ott van az ethosz, azaz az erkölcs, mely terel bennünket, hogy milyen döntést hozunk meg. Ez, a cselekedetek megítélésére szolgáló, mértékadó szabályok és szokások együttese, mely koronként és társadalmanként változó, ad útmutatást számunkra, hogy az a döntés, melyet meghozunk, számunkra és a társadalom számára pozitív vagy negatív eredményt fog-e hozni. Hozzá kell tenni, hogy az a döntés, mely elsőre rossz, de jó eredményt szül, erkölcsileg nem nevezhető jó döntésnek. Pl.: a világháború döntései az országoknál egyénileg jó döntésnek tűntek, de rengeteg halottal jártak. Összességében erkölcsileg ezek a döntések rosszak voltak.

Ha az adott kor társadalmi elvárásaira tekintünk, valamint arra, hogy mi mit szeretnénk megvalósítani, akkor felmerül bennünk az a kérdés, hogy a kettő mennyire összeegyeztethető. Vagyis, döntéseinkhez mennyire tudjuk felhasználni szabad akaratunkat, és a szabad döntésválasztás jogát. Lehet, hogy a boltban pénz ellenében tudunk élelmet venni, de ha éhezünk a két szép szemünkért nem fog adni a pék egy szeletet sem, és a lopás nem elfogadott. (Kivétel ez alól az a helyzet, amikor az erkölcsi mércéje a péknek kiterjed arra, hogy megsajnálja az éhezőt, és ad neki ingyen kenyeret.)

A szabad akarat kérdésével leginkább a teológusok foglalkoznak, mivel ez a kérdéskör Ádám és Éva történetéhez nyúlik vissza, amikor is Isten megadta a szabad döntéshozatal képességét az embernek. Ez a képesség odáig vezetett, hogy levétetett az az alma a fáról, melynek következtében büntetésben részesültek, és kiűzték az első emberpárt a Paradicsomból.

Egyes filozófusok szerint a szabad akaratunk nem is annyira szabad, mivel rengeteg korlátja van. Platón szerint a lélek (vagyis, amely a tudással rendelkezik), a test börtönében van, tehát a test amolyan gátlótényező, mind a tökéletes megértésben, mind az ebből fakadó ítélethozásban, mivel a valóságnak csak a töredékét vagyunk képesek felfogni.

Hilary Putnam amerikai filozófus egyik elmélete a következőképen hangzik:

Tegyük fel, hogy egy gonosz tudós agyunkat egy modern számítógéphez csatlakoztatta, amely azt az érzést kelti bennünk, hogy mindent amit látunk és érzékelünk, valóságos, és úgy tűnhet, épp egy szöveget olvasunk egy tudósról, aki agyunkat egy számítógéphez kötötte. A kérdés az, hogy fel tudnánk-e fogni / el tudnánk-e gondolni azt a tényt, hogy agyak vagyunk egy tartályban.

Az elmélet alapján a válasz nem. Ennek következtében Hilary elmélete szerint, ha agyak vagyunk egy tartályban szabad akaratunk sincsen.

Szerinted mennyire tudjuk szabadon meghozni a döntéseinket?

Érdekességképp a mai anyaghoz: