Etika

A munka és az önkiteljesítés

Ezt a témakört már érintettük néhány alkalommal (Szerepek, szerepválság, Önmegvalósítás, önismeret, Felelősség), ezért célirányosan a munka kerül most az előtérbe.

A munka világa

A munka és a munkaerőpiacra való kijutás abban a pillanatban megtörténik, amint elég idősek vagyunk ahhoz, hogy hivatalos munkát vállalhassunk. Először diákmunkásként, majd a diákélet befejeztével, teljes jogkörű alkalmazottként (vagy vállalkozóként).

Tanulmányokat elsődlegesen azért folytatunk, mert kötelezettség van rá, egy életkor után viszont sejteni véljük, hogy mihez akarunk kezdeni a távolabbi jövőnkben. Ehhez célokat állítunk fel, és igyekszünk megvalósítani, hogy később olyan pozícióban, munkakörnyezetben, munkakörben dolgozhassunk, amelyeket nem valaki kényszerít ránk. (Legyen ez szülő, élethelyzet, társadalmi helyzet, állami kényszer…)

Munka és önkiteljesedés

A munka és az önkiteljesítés kapcsolata azért is lenne fontos, mert azt a munkát élvezetesebb végezni, amelyet szeretünk is csinálni, mindehhez viszont hosszú, kanyargós, és igen sok buktatóval telepakolt úton kell végighaladnunk.

Hogy miért?

Ha valakinek megvan a vagyoni tőkéje, lehetne egyből egy vállalkozással is indítani, ahol az ember a maga ura, olyan az időbeosztása, amely neki tetszik, és olyan emberek dolgozhatnak neki, akik szimpatikusak számára. Mindemellett egy vállalkozás sikeréért nem elegendő, ha csak az anyagi megalapozással indulunk neki. Sok hivatalos, és nem annyira hivatalos elvárásnak kell eleget tenni. Előbbi lehet bürokrácia, adókötelezettség, munkavállalók kifizetése, stb… Utóbbi már inkább a saját személyünkhöz kapcsolódik, és ahhoz, milyen messzire vagyunk képesek elmenni, hogy bizonyos forrásokat megszerezzünk vállalkozásunk számára. Mennyire akarunk hallgatni lelkiismeretünkre bizonyos kérdésekben, és mennyire hághatjuk át a saját szabályainkat.

Abban az esetben viszont, ha nem vállalkozóként építjük karrierünket, hanem alkalmazottként, több szempontot is figyelembe kell vennünk egy-egy munkahellyel kapcsolatban:

  • Mennyire lesz jövedelmező? Mennyi bért fognak adni a munkánkért cserébe?
  • Milyen elvárások vannak az adott munkakörrel kapcsolatban?
  • Milyen a vállalati szellem/kultúra, ahová dolgozni szeretnénk menni?
  • Milyen emberekkel fogunk találkozni, milyen ember lesz a felettesünk?
  • Mettől-meddig tart a munkaidő? Hétvégén is dolgozni kell-e? Kell-e túlórázni?
  • Van-e fejlődési lehetőségünk az adott vállalaton belül?

Ezek a kérdések azért is fontosak, mert ha nem az álommunkakörben helyezkedünk el valamilyen oknál fogva, olyan munkakörnyezetben találjuk magunkat, amely kényelmetlenné válhat, és vállalati kultúrával, szembesülünk, amellyel nem tudunk azonosulni. Ezek következtében nagyon kellemetlen élmények várhatnak bennünket, annak ellenére, hogy kínszenvedéssel töltött munkanapjaink fizetéssel vannak honorálva. Ebben az esetben is felmerülhetnek bennünk erkölcsi kérdések, mint pl.: mennyit vagyunk hajlandóak megtenni az adott munkahelyért, hogy ne rúgjanak ki bennünket?

Álláskeresés zűrzavarában

Az előbbi kérdéseket érdemes magunknak is feltenni, mielőtt állást kezdenénk keresni, mivel segít bennünket szűrni a meghirdetett állások között, de mindenképpen állásinterjú előtt.

A kérdések feltétele segíthet eldönteni magunk számára is, hogy mennyit érünk a munkaerőpiacon. Pályakezdőként is tisztában kell lenni azokkal az értékekkel, amelyek megvannak bennünk, hogy ne használhassák ki “tapasztalatlanságunkat” a munkáltatók. (Pl.: szaktudás, gyakorlati tudás, olvasottság, információkban naprakészek vagyunk…) Mindemellett állásinterjún érdemes feltenni ezeket a kérdéseket a másik félnek, hiszen akkor tudjuk összeegyeztetni a saját elképzeléseinket az általuk támasztott követelésekkel vagy nézőpontokkal szemben.